Egy Mazsolás-vajas kuglófnak, senki nem fog ellenállni ha tára hívunk vendégeket! Olvassátok el a kuglóf rövid kis történetét, amivel ti is közelebb kerülhettek, ehhez a remekbe szabott süteményhez. Tudtátok hogy a kuglóf eredetileg kizárólag élesztős tésztával készülő sütemény, de ma már a sütőporral készülő kevert tészta is gyakran kerül a kuglófsütő formába. Már a XVII. században is ismerték, de a biedermeier korszakban terjedt el igazán Németországban és Ausztriában a kuglóf, különösen a polgári családok körében.

A kuglóftészta hozzávalói:

  • 4 db tojás
  • 1 dl  meleg víz (legmelegebb, ami a csapból kijön)
  • 12 dkg puha vaj
  • 20 dkg rétesliszt
  • 20 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 12 dkg mazsola
  • vaj és liszt a forma kikenéséhez
  • 1 db feketetea filter
  • 1 db citrom kifacsart leve

Díszítés:

 

Csokoládékrém:

  • 10 dkg étcsokoládé
  • 3 dkg vaj

Mascarpone krém:

  • 4 dkg porcukor
  • 250 g mascarpone sajt
  • egy kevés mazsola

Elkészítés:

Forrázzuk le a feketetea filtert 2 dl forró vízzel, hagyjuk állni a 4-5 percet, majd vegyük ki a filtert és facsarjuk bele a citrom levét. Mossuk meg a mazsolát, rakjuk bele a citromos teába és áztassuk benne 10 percet, majd szűrjük le.

A kuglóf elkészítése:

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.

A tojásokat válasszuk ketté két külön tálba. A fehérjét 2 dkg porcukorral (egy púpozott evőkanállal) kemény habbá verjük a robotgéppel.

A sárgáját felverjük a maradék cukorral és a vaníliás cukorral. Miközben verjük, adjuk hozzá a meleg vizet és két részletben adjuk hozzá a puha vajat. Nem sok mennyiség, így hamar végzünk.

Keverjük a rétesliszthez a sütőport és a leszűrt mazsolát. Adjuk az egészet a tojássárgás masszához, alaposan keverjük össze, majd nagy mozdulatokkal keverjük bele a felvert tojásfehérjét. Kenjük ki vajjal és lisztezzük ki a kuglófformát alaposan. Öntsük bele az elkészített kuglóftésztánkat és rakjuk a sütőbe.

A sütő alsó harmadába, a második szintre helyezzük a rácsot és arra rakjuk a kuglófot. Fontos, hogy az alsó hő, jobban érje a forma felületét, mert a tészta sűrű és nehéz, így fontos. hogy alulról kezdjen el sülni.

Sütési idő  összesen 45 perc, alsó felső sütési funkción. Abból 15 perc 200 °C-on és 30 perc 175 C°-on.

Gőz felett olvasszuk meg egy tálban a vajat. Adjuk hozzá az összetört étcsokoládét és folyamatos kevergetés mellett keverjük addig, míg fényes nem lesz. Ezután az így elkészített krémet, kanál segítségével a langyosra hűlt kuglóf tetejére kanalazzuk.

A mascarpone sajtot keverjük össze a porcukorral és töltsük habzsákba. Csillagformával díszítsük a kuglóf tetejét diónyi puffokkal és a maradék krémet nyomjuk tálalásnál a tányérra. A mascarpone gömbök tetejét szórjuk meg egy kevés mazsolával és tálalhatjuk a desszertet.

A kuglóf rövid története:

A kuglóf egy (fém- vagy cserép-)formában sütött, mazsolával, kakaóval ízesített csonka kúp alakú, barázdált oldalú kalács. Magassága 10-15 cm, átmérője 20-25 cm szokott lenni. Mivel a viszonylag nagy formába nagy tömegű tészta kerül, szükség van a sütőforma közepén lévő „kéményre”, amely lehetővé teszi, hogy a tészta tökéletesen átsüljön – ez a „kürtő” adja a sütemény jellegzetes formáját. (A kuglóf nem tévesztendő össze a muffinnal, amely – szintén különleges formában sütött – piskóta jellegű töltött vagy töltetlen sütemény, és sokkal kisebb a kuglófnál.)

A kuglóf eredetileg kizárólag élesztős tésztával készülő sütemény, de ma már a sütőporral készülő kevert tészta is gyakran kerül a kuglófsütő formába. Már a XVII. században is ismerték, de a biedermeier korszakban terjedt el igazán Németországban és Ausztriában a kuglóf, különösen a polgári családok körében.

Legendák is kötődnek a kuglófhoz. Az egyik szerint a bibliai három királyok útban Bethlehemből hazafelé beutazták Elzászt, és a vendéglátóiknak hálából egy a turbánjukhoz hasonló kinézetű süteményt sütöttek, a kuglófot. Ennek megfelelően a franciák magukénak vallják. A másik legenda szerint a kuglóf Ausztriából származik, Mária Antónia francia királyné révén került Versailles-ba és Louis René Édouard de Rohan-Guémené népszerűsítette Elszászban.