A kedvenc zöldségesemnél ma reggel belefutottam egy hatalmas tál zamatos eperbe. Tamás azt mondta, hogy ez most egy különleges szállítmány, 1-2 hétig még nem jön újra igazán szép eper.

Azonnal le is csaptam rá. A fejemben már félig meg is sült az epres csokitorta, amikor eszembe jutott, hogy megbolondítom valami citrusos ízzel.

Vettem mellé pár meseszép narancsot, és rohantam is haza sütni.

A tészta hozzávalói:

• 38 dkg liszt
• 25 dkg puha vaj
• 12 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor

A krém és a díszítés hozzávalói:

• 300 g étcsokoládé
• 3 dl tejszín
• 1 db narancs reszelt héja
• 20 dkg eper

A tészta elkészítése:

1. Rakjuk egy tálba a puha vajat, a lisztet, a porcukrot, a vaníliás cukrot és gyúrjunk belőle egy közepes állagú cipót.

2. Rakjuk át egy 22 cm-es pite vagy tortaformába és béleljük ki vele. Kezünkkel alaposan nyomkodjuk szét a formában és ügyeljünk arra, hogy a szélekre is jusson a tésztából.

3. Egy sütőpapírt simítsunk a tésztával bélelt piteforma tetejére. Nyomjuk bele a forma mélyedésébe és töltsük meg bármilyen hüvelyes növénnyel (bab, sárgaborsó). Én sárgaborsót használtam, elsimítottam a tetején és így tettem a sütőbe 20 percre 180 fokon légkeveréses funkción.

4. Amikor eltelt a 20 perc, vegyük ki a pitetésztát és óvatosan távolítsuk el a súlynak használt babot vagy borsót. Ezek után még 5 percet süssük a forró sütőben.

A krém elkészítése:

1. Melegítsük forróra a tejszínt egy lábosban, majd lehúzva a lángról tördeljük bele az étcsokoládét.

2. Reszeljük bele a narancs héját és hagyjuk állni 2 percet, ezután keverjük alaposan össze egy habverővel. Szép fényes és sűrű masszát fogunk kapni, amit szobahőmérsékleten hagyjunk langyosra hűlni.
 

3. A langyosra hűtött tésztát hagyjuk a formában és töltsük meg a felkevert a csokoládékrémmel. A tetejét simítsuk el és szeleteljük rá a megmosott epret ízlés szerinti formában.

Jó étvágyat kívánok :)

Érdekesség a csokoládéról:

A csokoládé egy kakaóbabból készített édesség. Elterjedten vékony lapokban, bonbonként vagy italként lehet fogyasztani. A csokoládé nahuatl indián nevéhez, a xocolātlhoz (ejtsd: sokolátl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is.

Amerikában az aztékok már jóval az európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolātl-lal kínálta Cortést. A maják birodalmában is ismert és fontos volt: a kakaóbabot más dél-amerikai kultúrákhoz hasonlóan fizetőeszközként (is) használták. Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. A kakaóbab a szertartásokhoz is esszenciális volt. Megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták (nagy zsírtartalma miatt nehezen oldódott), majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolātl. Amikor a majákat legyőzték az aztékok, a hadisarcot kakaóbabban kellett kifizetniük. Az aztékok már ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is. Ennek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el.